Ez évben immár a 4. alkotóházi konferencia került megrendezésre, mely változatos programot nyújtott a 60 fő érdeklődő számára.

A rendezvény a keszthelyi alkotóházban vette kezdetét, ahol Molnárné Riskó Erzsébet a házat működtető Zala Megye Népművészetéért Alapítvány elnöke ismertette meg az itt folyó tevékenységgel a megjelenteket. Működő műhelyeket láthattak a résztvevők és egy kisebb kiállítást a házhoz kötődő alkotók jóvoltából.


konf2013 020a

A keszthelyi alkotóház udvarán a konferenciára érkezők egy csoportja

 

Ezt követően a konferencia következő helyszínére utaztunk, Zalaszentgrótra. Itt elsőként látogatást tettünk az alkotóházi egyesület tagtársainak Csiszár Tibor és felesége Zsuzsa asszony műhelyeibe. Tibor kovácsműhelye két világot mutat be, egyrészt egy régi hagyományos apai kovácsműhelyt, másik terében pedig a ma dolgozó mester alkotóműhelyét láthattuk. Zsuzsa asszony pedig mézeskalácsos műhelyében ezúttal a zalai lakodalmas perec készítésének rejtelmeit mutatta be. Köszönet érte!

konf2013 042a

Csiszárné Zsuzsa mézeskalácsos műhelyében

konf2013 044a

Csiszár Tibor kovácsműhelyében

A szíveslátás után érkeztünk meg a konferencia helyszínére, a Civil Turisztikai Központba, ahol a lebonyolításban a Zalai Borút Egyesület volt segítségünkre.

konf2013 116a

a konferencia résztvevői a zalaszentgróti civil házban

Az alábbiakban az elhangzott előadások rövid összefoglalóját olvashatják, valamint a hozzászólásokat.

Guitprechtné Molnár Erzsébet: Kézművesség és a helyi termék kapcsolata, a civil szervezetek együttműködése Zalaszentgrót térségében

 A térség bemutatása után elmondta az itt működő civil szerveződések létrehozásának hátterét, a felmerült igény kialakításának körülményeit, mely a közös gondolkodás eredményének tekinthető, a helyi szükségletek, értékek felismerése alapján generálódott. Valamennyi civil szervezet létrejöttét a ZalaKar Térségi Innovációs Társulás segítette, közös szellemi műhely-közös gondolkodás-közös pályázatok létrehozása révén. Példaként említett néhány ötletet a helyi termékek népszerűsítésére: helyi termék-kóstoltatás szállodákban, látó utak szervezése pl. a sajtó szakembereinek, helyi termelői piac kialakítása, megszervezése, mindehhez persze aktív kézművesek és a helyi termékesek is szükségesek. Beszélt a nehéz körülményekről, mely a civilség ügyeiben felmerül, de lényegesnek tartotta elmondani a pozitív hozzáállás fontosságát: Nem adjuk fel! Büszke rá, hogy szervezetük már 2002-2003-tól foglalkozik a helyi termékkel-tanulmány is készült G. Fekete Éva közreműködésével 2009-ben.

Mit tehetnek a civil szervezetek a helyi termékek érdekében: termékértékesítést segítik, a termékfejlesztés fontosságára ráébresztik a termelőket, vállalkozásfejlesztés segítése, szervezetfejlesztés stb.

Szőkéné Hajdók Andrea a Zalai Borút Egyesület elnöke a szervezet létrejöttéről és tevékenységéről számolt be. Bemutatta azt a projektet, melynek során mostani bázisuk létrejöhetett, ahol jelenleg működik civil szervezetük. A szervezethez kapcsolódó programokat is bemutatta, valamint azt a közös munkát, melynek során képzéseket, újabb projekteket hogyan generálnak.

Szabó Tibor a Zala Termálvölgye Egyesület munkaszervezet vezetője aLEADER programokról beszélt.

Elmondta, hogy a LEADER tulajdonképpen egy vidékfejlesztési módszer és térségközi együttműködési forrás. A projektötlet születésének folyamatát érzékeltette: a probléma feltárása – projektötlet – majd helyi vidékfejlesztési stratégia lesz belőle. Beszélt a kapcsolatépítés fontosságáról, mely az együttműködések létrejöttének kulcsfontosságú tényezője. Ismertette, hogy már 2013. június 3-augusztus 31-ig megvalósuló programokra újra lesz LEADER kiírás, ahova javasolta, hogy partnerként be lehet kerülni.

Hogyan, miben segíthet a LEADER? Termékek megjelenésében, honlapon bemutatkozási lehetőséggel, rendezvényen való megjelenéssel, kiadványban való megjelenéssel, irányító rendszer létrehozásával, média megjelenéssel, hírlevélben való megjelenéssel, arculattervezéssel stb.

Végül említést tett a kisebb MNVH-nál benyújtható projektötleti pályázatokról

V. Németh Zsolt: A népi kézművesség helye a Nemzeti Vidékstratégiában

konf2013 135a

V. Németh Zsolt Vidékfejlesztési államtitkár előadása

A Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára előadásában elhelyezte a népi kézművességet a Nemzeti Vidékstratégiában. Elmondta, hogy a Vidékstratégia végrehajtási terve a Darányi Ignác Terv. A Nemzeti Vidékstratégia a magyar vidék alkotmánya. Végrehajtása során kiemelt szerepet kell kapnia az együttműködéseknek, így a belüggyel, az oktatásüggyel stb.

Vidék nem csak a mezőgazdaságot jelenti, ennél sokkal szélesebb fogalom.

A vidék erősségei között kiemelte a gazdag kulturális örökséget, a képzett kézműves réteget és a helyenként jelentős népi iparművészetet, valamint közösségi térként az IKSZT-ket. Érzékeltette, hogy a közösségek fenntartása kulcs fontosságú feladat, a társadalom mobilizálója, amely területen változásokra van szükség.

A vidékfejlesztési programok területei között említette a kultúrát, a közösségfejlesztést, az emberi erőforrás fejlesztését.A program a kistérség adottságaira, belső erőforrásaira épít, és a helyi közösségek, a helyi gazdaság szereplőinek részvételével valósul meg.

Nemzeti Vidékstratégia 4 szakterülete 2012-2020 között a vidékfejlesztés területébe került be a Kézműves program. A stratégiai területei között pedig a „Helyi gazdaságfejlesztés” tartalmazza a Kézműves programot, melynek célkitűzései között kiemelt szerepet kap a helyi hagyományok őrzése. A kézművesség helyzetértékelésében kiemelte az alkotóházak működésének bizonytalanságát, a pályázati források hiányát. Fontosnak tartja, hogy a mindennapokban használható hagyományról beszéljünk. Morus Tamást idézte: „A hagyomány nem a hamu őrzése, a láng továbbadása a feladat!”

Néhány a kézműves stratégia által felvetett javaslat máris orvoslásra talál, így a telephely engedélyeztetés ügye már módosítás alatt van. Az EU-s pályázatok újfajta szemléletet kívánnak, a komplex programok irányába mozdulnak el. Tartalmazzák az egészségfejlesztés területét, a közösségformálást, a szociális gazdaságok létrejöttének támogatását, mely a pályázatok 3. tengelyében fogalmazódik meg. Várható a LEADER programok továbbvitele, a CLLD szemléletmódban. Hangsúlyozta, hogy a pályázat íróknak is változni kell, meg kell tanulni együttműködni és távlati célokat megfogalmazni. Felhívta a figyelmet az MNVH kisprojektjeire.

Egy kis magyarázat: CLLD-Leader közösség által irányított helyi fejlesztés, a CLLD olyan konkrét eszköz, amely a régiók alatti szinten használható, és helyi szinten egészíti ki az egyéb fejlesztési támogatásokat. A CLLD képes mozgósítani és bevonni a helyi közösségeket, szervezeteket, hogy azok hozzájáruljanak az Európa 2020 stratégiában kitűzött intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődéshez, a területi kohézió támogatásához és a konkrét szakpolitikai célkitűzések teljesüléséhez. Ahol meg lehet nézni bővebben:  http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/informat/2014/community_hu.pdf

Beke Márton: Közösségi művelődés

                         Intézmény, szervezet – Szakember - Közösség

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közművelődési Főosztályának vezetője a fenti címet viselő előadásában hangsúlyozta a közösségi művelődés szerepét, fontosságát, miszerint ezek saját kultúrájukat éljék és teremtsék meg. Nem a kulturális hiánypótlás a helyes szemlélet! Az elsődleges feladat, hogy az emberek találkozhassanak és beszélgethessenek egymással, ettől válhat ismét fontossá az intézményrendszer, ez visszavezethet a közösségekhez. Fontos a szociális ellátó rendszer, de csak ha a közösség tölti meg, a közös gondolkodás. Az intézmények a keretet adják ehhez, és a szakembereket. Tehát közösségek létrehozása, gondozása, fejlesztése, ez a cél! Négy pontban sorolta fel a legfőbb indokokat, hogy miért a közösségek kerültek a gondolkodás középpontjába. Mindezt elhelyezte a társadalom különböző szintjein. A társadalom mobilizálása a feladat, ehhez váltásra van szükség, ennek egyik eszköze a közösségek építése.

A cél hogy találkoztasson a vezető intézmény és ez a feladata nem csak a Nemzeti Művelődési Intézménynek, hanem minden intézménynek. Az együttműködések gerjesztése, kiterjesztése kulcs szerepet kap.

Kiemelte, hogy közművelődési stratégia is lesz, felszólított a társadalmi vitában való részvételre.

Kiemelt néhány szempontot a fejlesztéspolitikában: így a helyi értéktárak jelentőségét, a kerekasztalok visszahozását említette, a hungarikumok jelentőségét hangsúlyozta valamint az együttműködések fontosságát. A szerethető közösségi terekben jöjjenek létre képzések, a helyi erőforrásokra építkezés és a sokszereplős helyi szintű közösségi programok generálása.

konf2013 140a

Beke Márton a Emberi Erőforrások Minisztériuma Közművelődési főosztályvezetője előadása

Beszprémy Katalin: A Népi Kézműves Stratégia bemutatása

A Hagyományok Háza tárvezetője bemutatta a Népi Kézműves Stratégia létrejöttének körülményeit. Beszélt az együttműködésről más szervezetekkel, a munkában résztvevők feladatairól, a munka nehézségeiről és arról, hogy ilyen sokoldalúan megközelítve, ilyen mélységében, ilyen komplexen még soha nem került elemzésre e terület. Az elvégzett munka során a feltárt adatok alapján szemléltető térképek is készültek a kézművesek és szervezeteik elhelyezkedéséről az ország területén.

konf2013 150a

Beszprémy Katalin a Hagyományok Háza tárvezetője előadása

Ennek alapján megállapíthatóvá vált, hogy a népi kézművesség már nem ott él tovább, ahonnan merít, ahol a gyökerei vannak, sokkal inkább kapcsolódik jól működő népművészeti közösségekhez, iskolákhoz, mesterekhez, intézményekhez, illetve azokhoz a térségekhez, ahol megélhetési forrást jelent (Budapest, agglomeráció, Balaton, idegenforgalmi központok), művelése a faluból átkerült a városokba, és visszatanítása fontos feladat. E tendencia alól néhány régi – népi kézművességéről híres központ jelent csak kivételt, mint Nádudvar, Mezőkövesd, Magyarszombatfa.

Ennek alapján megállapíthatóvá vált, hogy a népi kultúra, mivel már nem szervesül a társadalmi léthez, művelése a faluból átkerült a városokba, és visszatanítása fontos feladat.

Bemutatta a kézművesség és a vidékfejlesztés összefüggéseit és a fejlesztéshez, az eredményes működéshez szükséges feltételek körét és a szükséges változásokra is felhívta a figyelmet.

Elemzésre kerültek az egyes kézműves szakágak, az intézményrendszer, a jogi-gazdasági környezet, az oktatás helyzete. A jó példák sorában bemutatásra kerültek nemzetközi és hazai példák egyaránt. A stratégia megalkotásának legfőbb célja az volt, hogy határozza meg a terület kitörési pontjait, lehetőségeit a mai viszonyok között.

Beszélt a Hagyományok Háza, mint a minisztérium háttérintézménye, lehetséges szerepéről. Elmondta, hogy nincs országos intézményhálózata az intézménynek, de széles, élő kapcsolatrendszerrel rendelkezik a szakterületen.

Prokné Tirner Gyöngyi: A kézműves szervezetek helyzete, lehetőségei a Népi Kézműves Stratégia tükrében

Az előadás megtartására nem maradt idő, de csatolmányként olvasható az anyag a honlapon: www.ahazak.hu

Az elkészült elemzés az alkotóházakról a stratégia része, kéri, olvassák azt el, Inkább a párbeszéd elindításához adott néhány gondolatot: Az alkotóházak történetéről beszélt röviden ahol megemlítette azt a gondolkodást mely elvezetett a Tokaji Alkotóház építéséig, melynek alapján megindult országszerte az alkotóházi mozgalom. A közösségek már eleve adottak voltak, de továbbélésük kulcsproblémája - mint közösségi hely - a házak fennmaradása. Ezért is jött létre az egyesület, mert úgy érezzük, az utolsó lehetőséget is kihúzták a házak mögül 2009-ben a Tengertánc pályázat megszüntetésével. Azóta nincs lehetőség nem hogy az infrastruktúra fejlesztésére, de az állagmegóvásra sem! Sok önerővel a mozgalom létrehozott valamit, most fizet érte az, aki létrehozta. Mindez az állam vagyonát gyarapítja, aki ezért felelősséggel tartozna! E közösségi terek leépülése most már szemmel látható. Beszélt arról, hogy a jelenleg működő alkotóházak 21%-a bír állami támogatással, de ez nem jelenti azt, hogy, a fenntartás teljes összege rendelkezésre áll. A legmagasabb támogatási arány 40%. Beszélt a külföldi tapasztalatokról, melyből kiderül, hogy mindenütt az állam a hagyományos kultúra elsősorbani támogatója (összehasonlítva a hagyományos értékek tekintetében, igen előkelő helyünk van a világban). A stratégiában olvashatóak ezek a példák, sajátosságainknak megfelelően a jót át kellene venni, alkalmazva saját helyzetünkre. A vidékfejlesztés rámozdult, várjuk a kulturális ágazat reakcióját, megbecsülését a terület iránt.

  

Hozzászólások:

Bereczky Csaba:

Évtizedek óta működnek helyi alkotócsoportok, melyek működési színtere az alkotóház. Nagy probléma, hogy nincs állami erőforrás a házak működtetésére, ezt a közösségek sínylik meg. Ebben valami segítséget kellene találni, akár esetleg fejkvóta szerűen is.

Komendó Gabriella:

Régen a Tengertánc pályázat lehetőséget adott a szakköri mozgalom pályázatai számára. Jelenleg a tendencia az, hogy ezeket a csoportokat civil szervezetté válásra kényszeríti a működtető, épp az anyagi problémák miatt. Ez egyenes út az elhaláshoz, a szakkörvezetők ezt nem tudják felvállalni. Valóban meg kell keresni azt a lehetőséget, ami mentén tovább működhetnek ezek a közösségek.

Hubert Erzsébet:

Debrecenben a Megyei Önkormányzat évek óta nem működteti az Alkotóházat. A Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület által megálmodott Tímárház, melynek működését az egyesület elindította, jelenleg a városi kulturális intézmény része, mely jelenleg is működik, de az egyesület nélkül. Erre megoldást keresünk, legalább egy helyiséget kellene az önkormányzatnak biztosítania számunkra.

Báder Miklósné:

Üdvözli a vidékfejlesztési stratégiát, amelynek a bázisai, a tudásközpontjai a már sok éve működő alkotóházak, műhelyek lehetnek. Ezt ki és fel kell használni.

Fontos a szakképzés, azonban az utánpótlás érdekében segítenünk kell a fiatal alkotókat, részükre megtalálni azokat az ösztöndíjformákat, amelyek a szakmai kötődésüket, piaci felkészítésüket segítik.

Nagyon fontosnak tartja a közösségformálást, mert az alkotómunka ösztönzői ezek. A szövetkezeti formák nagyon jó szakmai teret biztosítottak a ma dolgozó kiváló mestereknek, hiszen közülük többen ezekben a műhelyekben formálódtak, tanulták meg a szakmát és saját tevékenységük menedzselését, a vállalkozás alapjait. Fontos lenne a ma elismert Népművészet Mestereinek szakmai és emberi értékeinek „átmentése” a fiatal alkotók tevékenységébe. Ez a Mestereknek is megbecsülést jelenthetne.

Örül a komplex pályázati lehetőségnek, mely a helyi értékek fontosságát hangsúlyozza. Kéri, hogy a bírálók között legyenek olyanok, akik ismerik a helyi körülményeket. Fontos az üzlethálózat megteremtése, ügyelve az abban megjelenő termékek minőségére. Ez nemzeti érdek is, divatot kell belőle csinálni, de ez az érték divatja legyen.

Bardon Réka:

Az elismerő címek, mint a Népművészet Ifjú Mestere cím is, kevesebb számban kerül kiadásra, mint az előző években. Ez a fiatalok körében sajnálatos negatív hír volt, ez a fiatal kézművesek lendületét megtöri. Azt is el tudjuk mondani, hogy a fiatal kézművesek számára nincs életpálya modell kidolgozva, várható-e ebben továbblépés?

Fazekas Ferenc:

Három előremutató előadást hallhattunk, ezeket együtt kezelve kell értelmezni, csak úgy lesz érezhető hatása, akár az iskolák, a mesterek helyzetbe hozása terén, de helyére kell tenni az alkotóházak, nyitott galériák, nyitott műhelyek szerepét, szakmaiságukat és létüket, mint felépült vagyon, értékként kezelve.

Zsovák Klára:

A szervezetek, akik pl. közösségeket is működtetnek, hiányzanak azok a szakemberek, akik a menedzsmentet végzik. A kézművesek erre többnyire nem alkalmasak.

Fazekas Lajos:

A 7-es adószám aggályos, helyette más megoldás keresése pl. őstermelői jogosultságok kiterjesztése e szakmák művelőire is kívánatos lenne. A mester és tanítvány tekintetében is szükségét érzi a változtatásnak, hiszem a mostani rendszer egyáltalán nem támogató, sőt nem érdeke a mesternek, hogy tanulót foglalkoztasson.

Gáspár Marianna:

A fiatalok megszólítása kapcsán felhívta a figyelmet a gyerekek szerepére, az iskolai szakkörök megszűnésével a közösségek hiányára. Ennek pótlását, támogatását valamilyen módon feltétlenül szükségesnek érzi.

F. Tóth Mária:

Az elhangzott előadásokat, tájékoztatókat hallgatva úgy érzi megérett az idő arra, hogy a tartalom fontosabb, mint a forma. Az alkotóházak helyzetének megoldására, jövőbeni működésükre, feladatvállalásaikra az egyesületnek kell javaslatot adni. Azt, hogy az intézmények szabadságának megőrzése hogyan tud érvényesülni majd a törvényi háttérben, ennek tartalmát, lehetőségét azNépi Kézműves Alkotóházak Egyesületének kellene kidolgozni.

Beszprémy Kata:

A Hagyományok Háza működése során nem alakultak ki az országban azok a csápok, az együttműködés szervezeti, intézményesült kapcsolat rendszere, melyek a területi működést jelenthetik, viszont széles szakmai információs kapcsolatrendszere révén az intézmény (információk sokaságával rendelkezik) állandó partnerségi viszonyban van a népművészeti tevékenységet is folytató civil szervezetekkel, intézményekkel pl. az alkotóházak működésével kapcsolatban is. Ezeknek az együttműködéseknek lehet köszönni a szakképzés problémájának megoldását, az akkreditált képzések rendszerében történő együttműködéseket, számtalan szakmai konferencia sikerét. Kérdés, hogy szükséges-e ennek megteremtése, vagy más irányba kell elindulni ebben a kérdésben.

 Beke Márton:

A felvetődött kérdésekre reagál: Előre bocsátja, hogy a miniszternek nincs ráhatása az önkormányzatok, művelődési házak döntéseire, melyek érinthetik az alkotóházakat, de a jogszabályi háttér megteremtésében általános felelőssége van. Javaslatot vár, hova helyezzük el az alkotóházakat. Feladatokban gondolkodás jellemzi az elkövetkezendő időszakot. Definiálni kellene része-e az alkotóház az intézményrendszernek, bele akar-e a szabályozott környezetbe tartozni? Akarunk-e intézményként működni, vagy civilként? A minisztérium feladatokat tud megfogalmazni, ebben párbeszédet vár.

A díjak körében nem várható bővülés. Inkább más középdíj létrehozására van lehetőség. A piacra kerülés kapcsán elindult a gondolkodás, pl. a kormányzati reprezentáció során lehessen zsűrizett népi kézműves termékeket ajándékozni.

Mester tanítvány viszonylatában javaslatokat vár, akár jogszabályváltozás, speciális pályázatok, intézményrendszer működtetése, költségvetés biztosítása, feladatfinanszírozás területén. Folyamatos párbeszéd kialakításának fontosságát emelte ki.

Konferenciánkat a Népi Kézműves Alkotóházak Egyesülete szervezte, támogatta és a szervezést segítette a Zalai Borút Egyesület, a Gébárti Kézművesek Háza, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület, Zala Megye Népművészetéért Alapítvány, a Hagyományok Háza és a NESZ.

Köszönet minden támogatónak, résztvevőnek és mindazoknak a szolgáltatónak aki a rendezvény sikeréért tettek.

Az összefoglalót készítette: Prokné Tirner Gyöngyi az egyesület elnöke