Beszámoló a „Népi Kézműves Alkotóházak” III. Országos Konferenciájáról

A 2011. április 20-21-én Magyarlukafán zajlott le a konferencia, mely az elmúlt évi konferencia döntése alapján a magánkézben működő kézműves alkotóházak problémáit járta körül, 

 

 

valamint foglalkoztak az alkotóházak jelen helyzetével, helyével a kulturális stratégiában és a lehetséges jövőképpel. A konferencia 28 fő részvételével végezte munkáját.
A megjelenteket üdvözölte Prokné Tirner Gyöngyi a konferencia moderátora. Bevezetőjében a szervezés előzményeiről, az eltelt év munkájáról is tájékoztatta a jelenlévőket.Majd a tervezett program szerint Kékes Tóbiás, Magyarlukafa polgármestere köszöntötte a résztvevőket, egyben bemutatta a 105 lelkes kistelepülés életét. Ezt követően a meghívóban meghirdetett program szerint folytatódott a konferencia.

Elsőként Beszprémy Katalin, ezúttal a Nemzeti Erőforrás Minisztérium képviseletében, „A Magyar közművelődés szakpolitikai koncepciója” alapján elemezte, hogy a népi kézműves alkotóházak hogyan csatlakozhatnának, kaphatnának szerepet, mint a hagyományápolás alapintézményei a koncepció egyes fejezeteihez hozzájárulva. Több területen is tovább kellene gondolni a tevékenységeket és a korosztályi jelenlét kérdését. Így fontos lenne a „szakköri” tevékenység támogatása. A jelenleg még működő játszóházi alkalmak a gyors eredmény elérésére épülnek, így eredményük pillanatok alatt elveszik. Az elmélyült, folyamatos tevékenység jóval több eredményt hozhatna és a közművelődés közösségi oldalát erősíthetné egyben. Mindez befolyásolja a képzésben (elsősorban a szakképzésben, felnőtt képzésben) résztvevők számát, ugyanis a folytonosság hiányában nem tud megfelelő érdeklődés kialakulni e terület iránt. A kulturális vidékfejlesztés és a Darányi terv összefüggéseire is rávilágított, valamint megállapította, hogy a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégiában, mintha jobban értenék a kézművesség, az alkotóházak szerepének fontosságát, mint a közművelődés szakpolitikájában. Hangsúlyossá lehet tenni a helyi értékek körében a mi tevékenységünket, a saját kultúránk gyökereinek megismertetésével. Az ifjúság körében rendkívül fontos lenne a tehetség gondozás megvalósítása, a NAT-ba való beemelése ezen ismereteknek. A kézművesség mellett szerepet kell, hogy kapjon a nyelv ügyében pl. a népmese, szólások, közmondások ismerete, hiszen a komplex, szerves gondolkodás kialakításában döntő szerepet kapnak.

Következő előadóként Birinyi József a hungarikum törvény és a kézművesség lehetőségeit elemezte. Először bemutatta a kerettörvény lehetőségeit, majd elmondta, hogy a majdani végrehajtási rendeletek ismerete nélkül nem tud igazán konkrét lenni mondandója. Fő irányokat lehet meghatározni, így az élményturizmusban való részvétel lehetőségeinek felismerése, minősített, márka védett termékek létrehozása, az aktív és passzív örökség arányának helyes megtalálása, mai funkciók megtalálása. A finn példát említette, miszerint komoly állami szerepvállalással lehet a kultúra e területén eredményt produkálni, egy megfelelő üzlethálózatot létrehozni. Protokollba is csak úgy kerülhetne be, hogy az állam megfelelően szabályozná ezt, meg kell határozni, hogy e költségek X %-át erre kell fordítani. Beszélt a HÍR programról, az értékkörök, értéktárakról. Megállapította, hogy jelentőségének megfelelő mértékű támogatásra lenne szüksége e területnek. Lehetőségeink között fontosnak tartotta az együttműködés megtanulását, az érdekvédelem erősítését e területen. Megfelelő szakmai értékrend felállítását, a minősítéshez megfelelő források megnyitását, a minősített termékek támogatási rendszerének kidolgozásának szükségességét. A turizmusba, kereskedelembe, az ország-márka erősítésébe megfelelő kedvezmények kialakítása e terület termékeire. A képzés, tudásátadás fontosságának, szükségességének erősítése. „Örökségünk a ma élményével jövőnk alapja.” szlogen érvényességére hívta fel a figyelmet.

Ezt követően Gyula Csaba, a Palócút Klaszter Egyesület marketing tevékenysége az alkotók, alkotóközösségek szolgálatában címmel egy projekt felépítésének, lebonyolításának körülményeit elemezte, valamint az ebben rejlő lehetőségeket, melyek a helyi értékekre hívják fel a figyelmet, illetve új hagyományokat teremtenek a régiek felhasználásával. Az együttműködés, a közös téma kialakítása, egy nagyobb terület lehetőségeinek, értékeinek meghatározása és erre építve új kezdeményezések kialakítása az a folyamat, mely a projektben való gondolkodás alapjai. Mindehhez a megfelelő marketing tevékenység elengedhetetlen, de létrehozható termékben való gondolkodás is része kell hogy legyen a gondolkodásnak.

A második napon az egyéni fenntartásban működő alkotóházak, műhelyek és működtetésük problémáinak feltérképezésében néhány jó gyakorlat bemutatására került sor. Elsőként Pintérné Kanyó Judit és Pintér László mutatta be, a projekt tevékenység eredményeként létrejött Varsányi Kézműves Porta gondolatát, beindításának tapasztalatait, valamint ennek helyét egy kistelepülés életében. Ezt követte Horváth Tibor beszámolója tiszafüredi bőrműves alkotóházának tevékenységéről, a működtetés nehézségeiről. Elemezte, hogy a képzésre próbálta felépíteni tevékenységét, ez sajnos nem váltotta be reményeit, a szakképzés összes problémája jelentkezik, leginkább azért, mert a kézműves szakmákban nem megfelelő az állami támogatás lehívásának lehetősége és mértéke. Szükséges lenne egy teljesen eltérő finanszírozási rendszer, hogy ne tűnjön el ez a tudás! Fazekas Lajos, mint több dinasztiás szakmai örökséget képviselő fazekas, műhelyházat működtet Nádudvaron. Arról tájékoztatta a konferencia résztvevőit, hogy kiállító helyként, műhelyként egyaránt tevékenykedik, de egyre nehezebben. Mihalkó Gyula az ország egyetlen kalapos mestereként működteti alkotóházát és kalapos-műhelyét, de falusi vendéglátóhely is egyben a ház, mégis nagyon nehéz annak fenntartása.

A vita, beszélgetéseken elhangzott főbb észrevételek:
A pályázatok utófinanszírozottak, kisebb szervezetek nem tudnak pályázni, NEA is esetlegesen finanszíroz előre, külön kérelem alapján. A hitelfelvételnél ugyanazok a szabályok érvényesülnek, mint az üzleti szférában. Pedig a civil egyesületek nem a haszon termelés helyei, hanem állami feladatot látnak el olyan területeken, ahol érezhetően vannak feladatok, de nincs, aki elvégezze ezeket! A támogatást át kell alakítani, a feladathoz pénzt kell rendelni!
Általános probléma a pályázati források csökkenése, a bevételi lehetőségek beszűkülése, közüzemi díjak állandó növekedése, ha van olyan alkotóház, amely állami, önkormányzati fenntartású, ott a támogatás drasztikus csökkenése, így a fenntartás nehézségei egyre fokozódnak. Az egyetlen állagmegóvást, eszközbeszerzést biztosító pályázati lehetőség megszüntetése ellehetetlenítette az alkotóházak működését.
A működésben a személyes kapcsolatok döntőek, ami a promóciót segíti, leginkább az internet.
A pályázatokon szerzett támogatások után a fenntartásra már nincs pénzügyi forrás. Nincs képzés, tehetséggondozás, általános iskolákban nincs lehetőség szakköri formában az efféle tevékenységre. Ugyan most a TÁMOP ad erre lehetőséget, de ez esetleges, nem biztosít folyamatot, amely a fejlődést, tovább lépést adná.

Prokné Tirner Gyöngyi                          
elnök